ÉLETUTAK 5.

Sziasztok! :)
Ez egy új fejezet a blogomban. Fogadjátok szeretettel tőlem és legfőképp azoktól, akik megosztják veletek életük útjait.
Az elkövetkezendő ÉLETUTAK bejegyzések többségénél álnevet fogok használni a személyek védelme érdekében. Megértéseteket köszönöm! :)  

Gábor, 22 éves :)

Kb 12 éves voltam, mikor a szüleim elváltak és elköltöztünk egy másik városba édesanyámmal. Később összeházasodott egy férfival ott.
Ötödiket kezdtem Adán, ott ahol laktunk és elkezdtem minden hülyeségbe belemenni.
Általános iskolából ki is rúgtak. Már akkor sem szerettek a tanárok és én sem szerettem a rendszert, szóval mindig valahogy ellene tettem, amit csak tudtam. Tehát züllöttem. Nagy csoda, hogy most meg Istennek a rendszere mennyire megérint. Látom, hogy milyen jó, ha megtartjuk ezeket a dolgokat. Mert régen tényleg mindenben ellene mentem, amiben csak tudtam.

Később a közép suliban kezdtem jobban minden hülyeségbe belemenni.
Drogok, alkohol, nagy punker voltam, bakancs, koncertekre járás, drogokat árultunk, szóval nagyon bele mentünk a dolgokba.
A családi életem is olyan volt, hogy folytonos kiabálás, veszekedés, nyugtalanság. Mint egy átlagos hitetlen család. Elég katasztrofálisak voltak a körülmények, tehát békesség az nem volt. Édesanyám később megtért, de egyelőre nem változott a helyzet.

Volt az életemben egy pont, amikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy lehet tényleg van Isten. Katolikus családból vagyok, szóval ezt-azt hallottam, de semmi konkrétat.
Egyszer csináltunk egy betörést én és két haverom. Egy italbolt hűtőjét feltörtük és kipakoltuk az italokat. Egy kis utazótáskában vittük el, aztán elmentünk egy utcában, éjjel volt. Elvoltunk. Feltettük a járdára az utazótáskát, mi meg leültünk inni. Egyszer csak láttuk, hogy a rendőrök bekanyarodnak az utcába. Megrémültünk és bebújtunk egy bokor mögé hárman. A rendőr elment előttünk, nem látott meg. Tovább ment, de egy pár házzal arrébb megállt, kiszállt, felénk világított és meglátta a táskát a járdán. Mert azt ott hagytuk... 

Elkezdtünk hárman szaladni és egy nagy tömbház mögé mentünk és beugrottunk egy ház udvarába. Szaladtunk, ahogy bírtuk, átugráltunk a kerítéseken, aztán egy sarokba bújtunk el a sötétben. Hallottuk, hogy a rendőrök jönnek befelé. Megálltak a rendőrautók, csapkodták az ajtókat és ugráltak be a ház udvarába.
És elkezdtem imádkozni, hogy mentsen meg az Isten, mert valamennyit tudtam róla, nem sokat, de azt igen, hogy tud segíteni. Vagyis reménykedtem, hogy tud segíteni, mert más út nem volt. 

Azt mondtam neki (Istennek) hogy elmegyek gyülekezetbe, meg a másik két gyerek is, csak innen juttasson ki, mert ha elkapnak, agyon vernek minket. (Szerb rendőrök nem igazán kedvelik a vajdasági magyarokat)
Ez előtt is voltak kisebb bizonyságok, mikor imádkoztam és megtörténtek dolgok, de lényegében most először hívtam segítségül az Úr nevét.
(Róma 10:13 Ugyanis "mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét.")
Hallottam, ahogy a rendőrök jönnek be, megálltak a fal mellett, beszélgetnek ott mellettünk. Járőröztek, szirénáztak, körbejártak. Nem láttak meg minket. Ott voltak mellettünk, de nem néztek oda be, ahol mi elbújtunk. Pedig csak egy lépést kellett volna tenniük, bevilágítani és észrevettek volna.

Később, következő héten talán, elmentünk ketten a gyülekezetbe. Néztem, hogy ezek meg mit csinálnak, énekelnek, erre-arra elvannak, de nem igazán fogott meg a dolog. Persze láttam, hogy szeretet van, és különlegesek az emberek, de nem találtam még itt a helyem.

Innentől kezdve elkezdtem keresni egy Istent. Olvastam spirituális dolgokról, különböző zenéket hallgattam.
Vettem egy könyvet, Isteni formula, ez a címe, amiben be van bizonyítva tudományosan Istennek a létezése, az egész teremtés, hogy nem a véletlen műve, hanem valóban kell lennie egy Teremtőnek.

Elolvastam és tényleg elhittem, hogy van egy Teremtő, csak most már azt kellene megtalálni, hogy ki is az. Később vettem egy Bibliát, édesanyám is beszélt nekem erről. Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek újra a gyülekezetbe. Egyik haverom börtönbe került, történt pár dolog és azt mondtam, hogy én ezt nem csinálom tovább így, mert valamilyen kiútnak lennie kell. Ha nem szól az Úr, hogy lépjek, tényleg rossz vége lett volna. 

A gyülekezetben elkezdett az Úr, Jézus Krisztus, formálni engem. Elvégzett egy olyan munkát bennem, amit még mindig csodálok. Adán is, ahol lakom, az emberek csodálkoznak, hogy mi van velem, mi történt, hogy így megváltoztam.
Szépen lassan kezdtem megérteni Istennek a kegyelmét, hogy az evangéliumon és a kegyelmen keresztül mennyi mindent tud adni az embernek.
Ez a kegyelem olyan, mint egy nagy csomag, amiben kisebb ajándékok vannak, és csak rajtunk múlik, hogy hány ajándékot nyitunk ki ebből.

Én is elkezdtem kibontani, még nagyon sok van hátra, de már ez is több, mint amit megérdemeltem. Mikor bontogatom ezeket az ajándékokat, akkor Isten mindig újabb és újabb dolgokat mutat.
Mikor megértettem, hogy Jézus Krisztus valóban meghalt értem és feltámadt, teljesen megváltoztatta az életem
Isten már hamarabb szeretett minket, már a teremtésnél. Ezért is teremtett meg minket, mert ennyire szeretett.

( 1. János 4:9-10 Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre egyetlen Fiát! Azért küldte, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk. Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre, hogy általa félretolja az útból bűneinket.
1 János 4:19 Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.)
Ami van a világban, az mind annak a következménye, hogy Isten szeret minket, de mi nem szeretjük viszont.
Az emberek régen is nehezen hitték el, hogy Isten szeret minket, egészen addig, amíg el nem küldte Jézust. .
(1 Péter 1:20-21 Már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek. Sőt, a halálból is feltámasztotta őt, és dicsőséget adott neki. Krisztus által hisztek Istenben ti is, ezért nemcsak bíztok, hanem reménykedtek is őbenne.)
Ez volt az a bizonyság Isten részéről, hogy "Nézd meg, tényleg szeretlek Téged!" 
És valóban tényleg csak annyit kell tenned, hogy hiszel.
( Róma 4:5 De a tettei alapján senki nem lesz elfogadható Isten számára. Bíznia és hinnie kell Istenben, aki a bűnös embert a hite alapján fogadja el.)
Rájöttem, hogy a világ problémája mi vagyunk, emberek... Mi fordultunk el Istentől.
(Róma 3:23 Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön.)
Isten vissza akarja állítani a kapcsolatát velünk, az a célja, hogy minden ember megtérjen és elfogadja Jézus Krisztust.
( Róma 8:1 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.)
Az, hogy élek és elmondhatom ezt a bizonyságot, ez is az Ő kegyelméből van.

Útravaló annak, aki ezt olvasta: 

Zsoltárok 1:1-6
1. Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2. hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
3. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
4. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a pelyva, amelyet szétszór a szél.
5. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
6. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.