ÉLETUTAK 3.

Sziasztok! :)
Ez egy új fejezet a blogomban. Fogadjátok szeretettel tőlem és legfőképp azoktól, akik megosztják veletek életük útjait.
Az elkövetkezendő ÉLETUTAK bejegyzések többségénél álnevet fogok használni a személyek védelme érdekében. Megértéseteket köszönöm! :) 

Bianka vagyok, 16 éves.

Másfél éve vagyok újjászületett hívő, de előtte is ismertem Istent, Jézus, csak nem fogadtam el, mint megváltómat.
Senkinek sem kívánok olyan gyerekkort, amilyen nekem volt. Bár van, akinek volt rosszabb is.
Nem az anyagi vagy a családi körülmények miatt, hanem a családi háttér...
A szociális és a szellemi élete a családomnak mai napig egyenlő a nullával.
Sok traumát éltem át, és sok sebet okozott mindez nekem, amire csak évekkel később jöttem rá. Ezeket csak Isten tudta helyrehozni.

Édesanyám katolikusként próbált fölnevelni, ahogy a többi testvéremet is.
Sajnos az egész fuccsba ment, mivel egy idő után maga anyám se követte azt a vallást, amire minket is nevelni akart.
A végén senkit sem érdekelt, de én végül mégis katolikusok közé keveredtem.
Sok vallásos gyereknapra, majd táborba is jártam. Igazából nem tudom miért és hogyan, de nem volt szándékos higgyétek el.
Talán azért is, mert nagyon balhés gyerek voltam. Tudtam, hogy rossz és bűnös vagyok (persze most is tudom).
Azt mondták, hogy minden jó és szép úgy, ha követem a vallást ( gyónok, megcsinálom a hét szentséget, stb. ) és boldog életem lesz, és talán még a Mennybe is kerülhetek.

Ennek ellenére hihetetlenül Hálás vagyok Istennek, mert olyan papokkal és emberekkel beszélhettem, akik újjászülettek, ami valljuk be ritkább, mint a fehér holló. :)
És igen, sok tévtanítást hisznek el, de nincs semmi rossz szavuk János 14:6 ellen.
( János 14:6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. ) 
Ami nem jelenti azt, hogy elfogadható lenne, hogy nem a Biblia szerint tanítanak. 
(Máté 15:9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. )
A nővérem időközben középiskolás lett és egy "Ihaj-csuhaj szétbulizom az agyam, miközben belül romlok szét életbe kezdett.
Mint minden húg, én is a nővéremről vettem példát. Rock, Hard Core és Metalcore volt a zenei stílusom.

Addig, amíg meg nem tértem, azt hittem hogy ez normális. Buliztam, amennyit csak tudtam és amennyit az akkori korom engedett. Év vesztes vagyok, úgyhogy szüleim szorosabb pórázon fogtak.
Rengeteget cigiztem, és férfiakat megszégyenítő vehemensséggel ittam. Az én országomban nincsenek tizennyolc karikás boltok, szóval a szülővárosomban kapásból 3 helyet tudok, ahol gond nélkül vehetsz piát, cigarettát, sőt még szivart is. Az akkori osztályommal úgy kezdtük, hogy elmentük " pizsama partyra", hogy a szülők gond nélkül elengedjenek. 

Aztán kértünk némi zsebpénzt, elmentünk ezekbe a boltokba (ahol a tinédzserekből élnek meg ), vettünk azt, amit tudtunk, és az említett személynél, akinél a "pizsama parti" volt, becsempésztük a piát és a cigit.
Amikor a szülők elaludtak, gond nélkül végig buliztuk az éjszakát. Csak annyi volt a dolgunk, hogy ne hangoskodjunk annyira, de amikor ezt se bírtuk, egyszerűen éjszaka közepén kimentünk az utcára, és részegen támolyogtunk az utcákon. Voltam már olyan buliban, is ahol az anyuka nyugodtan engedte hogy piáljunk, sőt még föl is hívta anyukámat és közölte vele, hogy teázunk és sütizünk. Hálát adok Istennek, hogy valaki mindig józan maradt és nem történt ilyenkor semmi baj.

A bulik persze egyre sűrűsödtek és durvultak. Én pedig azt hittem, hogy így jó az élet.
Mindezt tizenhárom évesen kezdtük az akkori társaságommal. Aztán emlékszem, hogy a nővérem egyik napról a másikra megváltozott.
Borzasztó volt a kapcsolatunk, úgyhogy nem érdekelt, hogy mit csinált magával, de azért néha aggódtam érte.
Egyik nap láttam egy barna színű könyvet a kezében, amiről kiderült, hogy egy Új Szövetség. Bizonyságot tett nekem Istenről, ami nagyon megdöbbentett, mivel tudtam, hogy milyen durva nála a helyzet.
Mármint érted, hogy őt nem érdekli a vallás, de ahogy nyitott felém nem ítéltem el sőt...

Azután a nővérem elvitt egy házi bibliacsoportra, és láttam rajtuk az Isteni Szeretetet.
Az életüket, ahogy Isten a tenyerükön hordozza őket. Végül mondtam hogy nekem ez kell, és Hittel Jézus elé álltam és befogadtam. Cserébe adott egy új szívet. :)
Itt a városban akkor csak házi csoportunk volt egy misszionárius házaspárral. Kicsit olyan érzés, mintha egy könyvnek az ajánlóját elolvastam volna, aztán belekezdtem a könyvbe és mai napig nem tudom letenni.
Ilyen Jézussal járni.
Persze vannak botladozásaim nap mint nap, de jó érzés szabadnak lennem.
Jó érzés, hogy már nem vagyok a bűneimtől megkötözve.
Jó érzés, hogy szabadon tudok megbocsátani, még magamnak is.Nagyon nehéz volt elengedni az alkoholt végleg, amit csak egy nagy pofon tudott véghez vinni. A cigit meg se említem...Az még nehezebb volt. Ez egyedül sosem sikerült volna. Csak is Istennel volt lehetséges. Megváltozott az életem teljesen.
Az, hogy elfogadtam Jézust, ráadásul ilyen fiatalon, életem legjobb döntése volt.
Így megkaptam az igazi életet.
:)
Ez volt az én rövid történetem.

1. János 4:10
  Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a a mi bűneinkért.